Don Bosco ünnep Egerben

2019DonBosco01
2019DonBosco02
2019DonBosco03
2019DonBosco04
2019DonBosco05
2019DonBosco06
2019DonBosco07
2019DonBosco08
2019DonBosco09
2019DonBosco10
2019DonBosco11
2019DonBosco12
2019DonBosco13
2019DonBosco14
2019DonBosco15
2019DonBosco16
2019DonBosco17
2019DonBosco18
2019DonBosco19
2019DonBosco20
2019DonBosco21
2019DonBosco22
2019DonBosco23
2019DonBosco24
2019DonBosco25

Az egyetemisták vizsgaidőszaka miatt csak február 11-én ünnepelték Don Boscót  Egerben a kollégium lakói. Egyik lány az ünnep után ezt írta:
Ma volt lehetőségem megismerni egy olyan embert, aki  bár egy katolikus szent - név szerint Bosco Szent János-,  de mégis  egy a hivatásunk. Mégpedig a pedagógusi hivatás, ami egyet jelent az alázattal, a türelemmel és azzal a tudattal, miszerint a gyerekekkel, aki kikerülnek a szárnyaink alól, tovább fogják vinni azt az üzenetet, amit mi és más kollégáink átadtunk nekik. De ő nem csak egy pedagógus volt, hanem egy szent ember, aki pontosan átérezte azt, milyen helyzetben vannak a szegény sorsú fiatalok, akik az oratóriumában vannak.  Egyenlőnek tekintette őket és arra nevelte őket, hogy fogadják el egymást feltétel nélkül. Ő nem csak egy szent, hanem egy olyan ember, aki pontosan tudta azt, hogy több legyet lehet fogni egy csepp mézzel, mint egy hordó ecettel. 
A mai este láthattunk egy rövid diasort, ami bemutatta a munkáságát és az életét.  Majd az egyetemi lelkész, Dávid atya, és a Szalézi rend ifjúsági vezetője, Lytton atya mondott egy rövid szent misét a kollégium lakói és dolgozói, valamint az itt élő Don Bosco nővérek jelenlétében. Az est hátra lévő részében egy vidám családias együttlét következett a koli ebédlőjében.
Most jöttem ebbe a kollégiumba, de itt már most megértetem, hogy mit is jelent pedagógusnak készülni: hinni abban, mik is vagyunk a gyerekek szemében. Mert hiába van ma  Magyarországon alulértékelve a tanári szakma,  aki szívvel- lélekkel hisz abban, hogy amit tesz,  azzal nem magamnak teszek jót, hanem egy közösségnek.  Benne  egy olyan nemzedék, akiket én is,  mint tanár formáltam, ők tovább viszik azt, amiben én is hiszek:  minden embert úgy kell elfogadnunk ahogyan van, a jó és a rossz tulajdonságaival együtt,  és nem  a kinézet számít, hanem az mi van a lelkében.

Béres Kata,  1. éves hallgató