Tettekre váltani az Igét: de hogyan?

Kategória: Elmélkedések

A múlt vasárnap Jézus hegyi beszédéről kezdhettünk gondolkodni, amely összefoglalja tanításának lényegi mondanivalóját. A boldogmondásokat követve, a mai Evangéliumban Jézus szavai elsőre talán megdöbbentenek bennünket: „Szeressétek ellenségeiteket!” (Lk 6, 27b). Jézus ugyanakkor nem akárkinek mondja ezeket a szavakat, hanem azoknak, akik hallgatják őt: „Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom…” (Lk 6, 27a). Személyesen szól hozzánk az Isten, hozzánk, akik hallgatjuk Őt; akik nyitott szívvel fordulunk Felé; akik szeretnénk az Urat mind jobban megismerni; akik hallgatjuk, mert magával ragadott bennünket a Személye, éppúgy mint a tanítványokat is. Talán elsőnek kíváncsiságból kerestük fel Őt, de felismerve benne a Krisztust, a megváltó Istent, aki személyesen keres minket és személyesen akar velünk kapcsolatba lépni, mind teljesebben vágyunk megismerni Őt. Szívünk az Istentalálkozás után már többé nem a régi, vágyja és keresi az Úrral való közelséget és együttlétet. De hogyan válaszolhatok Neki örömet szerezve? Hogyan tudok még közelebb kerülni Őhozzá? Hogyan tudom Őt megismerni mind teljesebben?
Jézus hegyi beszédi szavai nem elvont, filozofikus magasságokba emelkedő állítások, amelyekről csupán el lehet gondolkodni. Jézus konkrét irányt mutat, hogyan váltsuk tettekre a szívünkbe fogadott és meghallott, éltető Igét. A mai evangélium minden sora egy újabb és újabb szempont, hogyan emeljük be a gyakorlatba az Örömhírt, a Szeretetparancsot, hétköznapjaink mindennapi pillanataira lebontva. A hegyi beszéd mely sora érint meg engem a mostani, személyes élethelyzetemben? Talán az Atya irgalma, amely engem is irgalomra buzdít magam és mások felé? Vagy a mindent kritikusan megítélő szemlélet megváltoztatása? Vagy talán a megbocsátás életet teremtő Lelke, a mindent eltűrő szeretet odafordulása, közelhajolása? Vagy a mértéknélküli, mindent adó szeretet önátadása?
Jézus nem hagy bennünket válasz nélkül, mikor kérdezzük Őt: „hogyan szeressünk, Uram?” Az Úr hegyi beszéde nemcsak útmutatások sorozata, hanem találkozási lehetőségek a személyes Istennel, hiszen Ő az, aki mindezt valóban tettekre is váltotta és mindmáig tettekre is váltja rajtunk keresztül. Mihelyt elkezdjük apró lépésekben követni az Ő iránymutatatásait, mind teljesebben felismerjük, milyen Őmaga és hogyan van jelen az életünkben. A szeretet tettekre váltott gesztusai által ismerjük fel Őt közvetlenül és közvetetten a másik emberben és önmagunkban. S ez az ismeret lesz az, amely által napról napra kiteljesedhet bennünk a valódi Szeretet; a Szeretet, amely Kősziklaként reményt és jövőt ad, s amelynek „mértéke a mérték nélküli szeretet” (Szent Bernát apát).